De Profundis
Voltál forrás, tiszta víz
Voltál számban édes íz
Szomjúságod mégsem éltem át
Voltál tisztás, sz?ke rét
Vadon/Erd? mélyén sz?z sötét
Nem hallom már lombok sóhaját
Gy?rött párnán titkon gondol rád
Minden kérges arcú, szótlan fáradtság
Voltál dallam, kósza rím
Tépett cetlin csonka cím
Könny? percben lelkifurdalás
Céltalanság ölel át
Sose hittem igazát
Kettétörtem végül, meg ne láss!
Itt Bábel tornyán nem szól hozzád más
Néhány éhes, rongyos istenkáromlás
Életem eltorzult kép
Nincs, amit elronthatnék
Oly sivár
Oly sötét
Oly kopár
Mint füst fátylát
Fújom szét
Nincsen a rácsok közt rés
Ördögi szemfényvesztés
Túl sivár
Túl sötét
Túl kopár
Hát függönyként
Húzom szét az éj
Köntösét
Meztelen ?r fog át
A T? fokán...
Mégsem visz hozzád
az út.
Hajszol a lelketlenség
Nincs, hova elbújhatnék
Húsev?
Lóer?k
Kénes?k
S mint forró vér
Fröccsen rám a sár
Égig ér
Elnyel az ár, a mély
Pénzmocsár
Nincs út hozzád
Oly sötét
Oly sivár
Meztelen ?r fog át
A t? fokán
Nincs út
Tombol a fény?z? g?g
Tornya a felh?kig n?tt
Oly sivár
Oly kopár
Kártyavár
Csak b?g, haldoklik már
És látom
Egy város
Összed?l, mint rég
Elj?
Kit vártunk
És Bábel
Összed?l, mint rég
Via, verum et vita!
Irgalmazz nékünk, ki szent fényt hoztál!
